Az Izeli család addigi élete a feje tetejére állt, amikor kisbabájukról kiderült, hogy 1-es típusú
cukorbeteg. Az édesapának is rövid időn belül kellett elsajátítania a vércukormérést, az inzulinadást,
azt, hogy Luca mit ehet, és hogy ha leesik a vércukra vagy éppen túl magas, mi a teendő. Az
édesanyát sokként érte a hír, így férje próbált higgadt maradni, és megnyugtatni őt. De számára is idő
kellett, hogy elfogadja az új helyzetet. De hogyan élik meg a mindennapokat a cukorbeteg Lucával?
“Úgy kezelem a lányomat, mintha egy teljesen egészséges gyerek lenne. Az én szememben az is.
Próbáljuk úgy élni a hétköznapokat, hogy Luca egy percig se érezze, hogy nekünk a
cukorbetegségével problémát okozna. Persze odafigyelünk rá, számoljuk az étkezéseknél a
szénhidrátot, és ahhoz az inzulin mennyiséget. Naponta 10-12 alkalommal mérjük a cukrát, éjjel is. 1
óráig én vagyok fenn a kislányom mellett vércukrot mérni, utána a párom. Nem könnyű, de az ember
mindent megtesz a gyermekéért” – meséli Izeli Róbert, az édesapa Erős Antóniának, az Egy Csepp
Figyelem Alapítvány létrehozójának, aki meglátogatta a cukorbeteg kislányt az óvodában.
Luca, egy cukorbeteg kislány története:
